Álmainkban Amerika...

Egyre vonzóbb az Amerikai Egyesült Államok a szatmáriak számára is, ugyanis évről évre többen jelentkeznek arra az országos vízumlottóra, amelynek nyertesei tíz évre kapnak zöldkártyát az új világba. Hogy megtudjuk mi lehet Amerika vonzerejének titka egy olyan - jelenleg Szatmárnémetiben élő - családdal beszélgettünk, akik évekig Michigan állam legnagyobb városában Detroitban leltek otthonra.

1997 óta az Egyesült Államok évente 55 000 vízumot „sorsol ki" a világ állampolgárai között, így teremti meg a lehetőséget arra, hogy aki egy jobb életre vágyik közelebb kerülhessen hozzá. Romániában tavaly a vízumlottóként emlegetett „verseny" által 674 vízumot osztottak szét , amelyre több mint tízezren pályáztak - tudtuk meg Ciprian Poptól, a Serbanescu iroda munkatársától, aki a vízumlottó helyi lebonyolításával foglalkozik. Szatmár megyéből tavaly közel húsz család kapott lehetőséget, hogy új életet kezdjen az Atlanti óceánon túl. A játék önmagában csupán az oly nehezen megszerezhető vízumot biztosítja, a kiutazásról, az ottani szállásról és a munkáról mindenkinek maga kell gondoskodnia, ennek ellenére mégis egyre többen változtatnának sorsukon, és „fedeznék fel" Amerikát.

A 2010-ben kiosztandó vízumokra még november 30-ig lehet beiratkozni - Szatmárnémetiben a Divatház első emeletén lévő Serbanescu irodában -, a jelentkezésnek csupán annyi feltétele van, hogy a családfő érettségivel rendelkezzen, és legalább két éves munkaviszonya legyen egy adott cégnél. A jelentkezők közül a Bukarestben lévő Amerikai Nagykövetség munkatársai választják ki a nyerteseket, akiket majd egy személyes interjúra is meghívnak. Ezt követően pedig mindenki kezébe veheti a vízumát és törvényes úton nekivághat a nagyvilágnak.

A család: Mike és Domnica, illetve Alex és Lia a gyerekek

Az Egyesült Államok és Románia között nem sok párhuzamot lehetne vonni - véli Domnica, akinek volt lehetősége, hogy 13 éven keresztül Michigan állam Detroit városában éljen. Immár hat éve újra Szatmárnémetiben tölti a mindennapjait, ahová Kaliforniából származó férjét is magával hozta. Párjával az elmúlt évek alatt két Romániában született gyereket is adoptáltak.

Elsőként is arra lennék kíváncsi hogy hogyan jutottál ki Amerikába?

Domnica: Az édesanyám 1987-ben ment ki külföldre először Németországba, majd az óceánon túlra. Hatan vagyunk testvérek mivel hárman akkor még 21 év alattiak voltunk így utána mehettünk. 1990-től 2003-ig éltem Amerikában, eleinte iskolába jártam angolul tanultam, aztán szép lassan találtam egy olyan közösséget ahová be tudtam illeszkedni.

Hogyan és mikor ismerkedtél meg a férjeddel?

Domnica: Mike és én 1997-ben találkoztunk egy detroiti templomban, mivel mindketten a kereszténység elkötelezettjei vagyunk, és ilyen elvek alapján is élünk. Mike Kaliforniában, Van Nuys városában született ám gyerekkorában a családjával Detroitba költözött.

Mike: Megmondom őszintén eleinte nem nagyon tudtam honnan is származik Ica, hiszen Detroitban csak azok az európai országok ismertek igazán ahová sok turista látogat el, és hát legyünk őszinték ebbe az országba nem sok amerikai érkezik. Miután Ica a barátnőm lett többször is jöttünk Romániába, és nagyon megszerettem az országot, így nem ellenkeztem amikor szóba jött, hogy költözzünk haza.

Szerinted mik azok az alapvető különbségek, amelyek Amerika és Románia között vannak?

Mike: Nagyon sok minden. Amerika egy nagyon „friss" ország, ahol sajnos nincsenek olyan gyönyörű több száz éves épületek mint itt. Teljesen más az ottani hangulat. Amerikának nincsen hagyományos kultúrája, ott minden nép viszi a saját értékeit, amelyet mindenki elfogad és amellyel sokan azonosulnak. Nem lehet Amerikáról csak úgy általánosságban beszélni, hiszen ott is minden államnak megvan a maga világa. Van ahol még a halálbüntetés is megengedett, van ahol vezetés előtt bizonyos mértékig lehet alkoholt fogyasztani, van ahol legális a prostitúció és olyan állam is van amely engedélyezi a melegek házasságát. Ha valaki Amerikába megy jó ha tudja, hogy a kiválasztott államban milyen szabályok vannak érvényben.

Mekkora különbség van véleményed szerint a két ország életminősége között?

Mike: Természetesen hatalmas. Amerikában a törvények az állampolgárokért vannak, Romániában azt érezzük, hogy a kormány inkább ellenünk hozza a rendeleteit. Amerikában mindenki fizet adót, hiszen annyira alacsony, hogy mindenki ki tudja fizetni. Romániában sokan a fekete munkát választják, hogy megmeneküljenek az adókötelezettség alól.

Domnica: Az amerikaiak általában nagyon sok mindent meg tudnak engedni maguknak, hiszen van egy normális fizetésük, amelyből nagyjából mindenre futja. Olcsó az étel, olcsók a ruhák, kevés pénz kell egy nyaraláshoz és az átlagember számára is könnyedén megvásárolhatók a személygépkocsik is.

Mike: Egyetlen egy probléma van, míg itt Romániában mindenki arra törekszik, hogy saját lakást vásároljon, és ha lehet ne hiteltörlesztésből, addig Amerikába mindenki csak bankhitelből vesz lakást. A gazdasági válságnak ez is az egyik oka, hiszen sokan elvesztették a munkahelyüket és nem tudtak a bankoknak törleszteni. Jelenleg Detroitban nagyon olcsón lehet lakáshoz jutni, hiszen a lakások a bankok nyakán maradtak, akik azt sem tudják hogyan szabaduljanak meg azoktól. No, de azt azért Amerika előnyei közé lehet sorolni, hogy ott aki dolgozni akar kap is hozzá jól fizető munkahelyet.

Domnica: Nekem ami még nagyon tetszett Amerikában, hogy ott minden ügyintézés zökkenőmentesen megy. Ha valamit szeretnél elrendezni biztos lehetsz benne, hogy nem kell kétszer még sorba álljál.

Az Ely család

Hogyan tudtál beilleszkedni egy teljesen új környezetbe? Sikerült hamar munkát találnod?

Mike: 2003-ban költöztünk haza, éppen hat éve. Először azzal kezdtem, hogy megtanuljak románul és szerezzek barátokat. Azt gondolom könnyen ment. Azóta örökbe fogadtuk Alex-et és Liát, akik teljessé teszik a családunkat. Szeretem Romániát és Amerikát is minkét helyen abszolút jól érzem magam. Önkéntes munkát végzek, egy olyan alapítványnak vagyok a vezetője, amelynek az a célja, hogy a szociálisan hátrányban lévő gyerekeknek és felnőtteknek segítsen. Adományokat gyűjtünk, de mindamellett azt is szeretnének elérni, hogy a helyiekben tudatosuljon: azzal is hatalmas segítséget tudnak nyújtani, ha a saját idejükből minden héten egy keveset arra áldoznak, hogy leüljenek egy üdítő mellé egy árva gyerekkel beszélgetni.

Ha jól értem akkor mindezért nem kapsz fizetést, és tudomásom szerint a feleségednek sincsen fizető állása. Hogyan tudjátok a szükséges anyagiakat biztosítani?

Mike: Amerikában volt egy cégem, az építőiparban tevékenykedtünk, így még abból élünk amit akkoriban sikerült megspórolnunk. Valóban nincsen fizetésünk, de úgy vagyunk vele ha elfogy a tartalékunk két hónapra visszamegyünk Amerikába dolgozni, majd újra tudunk annyit megtakarítani, hogy pár évig ne legyen gondunk.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik a jobb élet reményében Amerikát választják?

Dominca: Ne féljenek attól ha nem ismerik a nyelvet, nagyon könnyen el tudják sajátítani. Keressenek egy jó társaságot ahová beilleszkedhetnek, Amerikában csak az lehet boldog aki részese egy közösségnek.

Mike: Ami szerintem mindenképpen fontos, hogy mindenki csak addig nyújtozon amíg a takarója elér. Ne csábuljon el a bankok könnyen kézhezkapható hitelajánlataitól, amellyel szinte bármit megvásárolhatnak. Amerikában tényleg mindenünk meglehet, mégha nincs is hozzá saját anyagi fedezetünk de vigyázni kell arra, hogy ne költsünk többet mint amennyi rendelkezésre áll, hogy ne legyünk kitéve a csődbejutás veszélyének.